Miért ilyen nehéz ez az egész? Már három hónapja beszélünk minden áldott nap, nem is keveset. Megcsókolt. És az nekem többet jelentett mindennél… a világot jelentette! Lágy volt, tele érzésekkel. Elgyengültem tőle, az övé lettem. Megadtam magam neki. Erre kiderül, hogy csak álom volt? Hogy ő nem emlékszik rá és, hogy nem kellek neki. Nagyon jó barát vagyok és ennyi. Egy kicseszett barát!!! Miért nem tud szeretni? Miért van az, hogy másik lány miatt panaszkodik, mert rengeteget beszélnek, de amikor normálisan találkoznak, mégis elkerüli őt a lány? És amikor itt vagyok én, és megmondom, hogy vele akarok lenni, és senki más nem kell, akkor nem érdeklem. Mégis ki tud ezen kiigazodni? Ki érti ezt? Én nem, tehát valaki sürgősen magyarázza el. Kell nekem! Összetörte a szívem, mégsem haragszom rá. Csak egyszerűen szükségem van rá. Hónapok óta várok rá, holott nem támogatom a mostani divatot, miszerint a lányok játsszák el a férfi szerepét. Most mégis ezt tettem. Hatástalanított, megölt a szavaival, aztán miután feltámadtam, megölt újra a tudat, hogy sosem fog a karjaiban úgy, ahogy szeretném. Csak barátként… nagyon jó barátként.
Szia Kata! Mindig ez van, és én sem értem, miért. A rosszabbik eset, amikor még barátként sem, vagy amikor meg sem mondja, mit gondol, csak gagyi sablonokkal ráz le…
Fel a fejjel!
Egyszer csak eljön egy pont, amikortól nem fog érdekelni.