Vajon mi kell a teljes boldogsághoz? Ahhoz, ami semmihez nem fogható, és nem pótolható. Miért van az, hogy amint kezd az ember „helyre rázódni” az életben, történik valami, ami elkeseríti? Talán erre születtünk? Az emberi célok végállomása, a teljes megsemmisülés az igazi és mérhetetlen boldogság lenne? Ezért olyan nehéz elérni? Ha rossz napod van, az [...]
‘Uncategorized’ kategória archívuma
Hiányzik. Minden egyes percben, amikor nem lehetek vele, rá gondolok. Ahogy átölel, ahogy megcsókol, ahogy a szívünk egyszerre ver, és éjjel egyszerre vesszük a levegőt, miközben alszunk. Hiányzik, hogy azt mondja, szeret, és hogy éreztesse velem, bármit megtenne értem. És amikor vele vagyok? A legszerencsésebb embernek érzem magam, amiért vele lehetek, és engedi, hogy szeressem. [...]
“Emlékszel még gyerekkorodban a legnagyobb gondod az volt, hogy kapsz-e bringát a szülinapodra, vagy hogy ehetsz-e egy kekszet reggelire. A felnőttkor ehhez képest jó nagy szívás, de komolyan ne vakítson el a sok szexi holmi, no meg a szex maga, meg hogy nincsenek szülők, akik folyton nyakadba lihegnek. A felnőtt lét csupa felelősség. Felelősség tényleg [...]
Alkonyodott már, mikor Jean végzett az aktuális fejezet olvasásával. Fáradt volt, a szemei körül hatalmas karikák csúfították egyébként helyes arcát. Csodás kék szemei egyre gyakrabban tűntek el szemhéja mögött, laposakat pislogott, mégis ahányszor feleszmélt, annyiszor folytatta a tanulást. Az elmúlt pár órában folyamatosan ezt csinálta, pedig már többször koppant feje az asztalon. Egyre csak szürcsölte [...]
Miért ilyen nehéz ez az egész? Már három hónapja beszélünk minden áldott nap, nem is keveset. Megcsókolt. És az nekem többet jelentett mindennél… a világot jelentette! Lágy volt, tele érzésekkel. Elgyengültem tőle, az övé lettem. Megadtam magam neki. Erre kiderül, hogy csak álom volt? Hogy ő nem emlékszik rá és, hogy nem kellek neki. Nagyon [...]
Péntek este volt, amikor hívtak a többiek, hogy menjek át Adamhez, mert állati nagy buli van. Nem volt hozzá sok kedvem, de végül mégis felöltöztem, és elindultam. Nem akartam, hogy megint megsértődjenek rám amiatt, hogy egy estét nem töltök velük. Őszintén szólva állandóan együtt vagyunk, nekem néha jól esne egy kis egyedüllét. Ezt persze ők [...]
Most, hogy elmentél, minden más, Öregúr voltál, bohókás. Te voltál az én nagyapám, Húsvét óta ritkán láttál. Minden vasárnap eljöttél, És itt sokat viccelődtél. Sokszor meg is sértődtem, Ezt persze csak gyerekesen. Sohasem haragudtam Rád, Ezért most örülök is tán, Te vagy az egyetlen papám, Így is, bár tegnap elhagytál. Hiányzol, remélem tudod, Hiszem, hogy [...]
Az asztalon kicsiny mécses ég, Egy holt lélek már rég benne él. Lángja erős, táncol a sötét éjben, Üresség van a rokonok lelkében. Nincs betöltve még a kiszakadt rész, Te is meghalhatsz, hát félj! Az asztalon kicsiny mécses ég, Egy holt lélek már rég benne él…
Mostanában furcsán érzem magam. Zakatol a fejem, állandóan olyan dolgokon gondolkozom, amiken talán nem is kéne. Még csak huszonöt vagyok, ráérek ezekkel. De azért foglalkoztat a gondolat, hogy mi lesz a jövőmmel, az életemmel. Megengedhetem magamnak azt, hogy elszalasszak bármilyen lehetőséget? Egy munkát, egy kapcsolatot, egy laza estét a barátaimmal? Hisz most kéne élnem, amíg [...]
Tegnap éjjel megint sokáig fent voltam, fél háromkor feküdtem le aludni. Addig az egyik kedvenc sorozatomat néztem, és az egyik nagyon édes sráccal beszélgettem. Na jó, mégis kinek hazudok?! A legédesebb sráccal beszélgettem. De persze amilyen szerencsés vagyok, én megkedvelem, és ennek következményeként nem lesz köztünk semmi. Már hozzászoktam, aki engem érdekel, azt én nem [...]
